Kertjeinkben,
veteményesünkben, de ma már az országban szinte bárhol (akár a nagyvárosok
járdáin is) egyre nagyobb számban fordulnak elő a jelentős károkat okozó
meztelen csigák. Irtásuk idő, és pénzigényes, de lehetséges környezetbarát,
költségtakarékos módszerrel is hatékonyan védekezni ellenük.
Ismerős?
Egy fészekalja csiga-biga...
A kártevő házatlancsigák
Forrás: Mezőhír, VI. évfolyam, 7. szám - 2002 júliusMagyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelen csiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert.
A csigák nedvességkedvelő, fénykerülő állatok. Hímnősek, azaz minden egyes egyed képes tojásrakásra. Tojásprodukciójuk 50-600 db, fajtól és élettartamtól függően. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlődésűek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függően tojás, fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok (és ezek közt több kártevőként is ismert), novembertől februárig tojnak, az új nemzedék kikel, majd hamarosan – már az említett hónapokban – aktívan táplálkozni kezd.
A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi (Kőszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki előfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (bizonyító példányok hiányában) törölte a magyar faunalistáról, de várható előfordulásukat valószínűsítette. Az első A. rufus példányokat 1980-84-ben Barcson, az Arion lusitanicus első egyedeit 1985-ben Sopronban gyűjtötték. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről (több helyről) erős kártételüket jelezték. A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges.
A leggyakoribb kártevő fajok:
Nagyon nagy házatlancsiga, kinyújtózkodva 10-15, ritkán 20 cm hosszú. Színe erősen változó: gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata is megtalálható. A talpszegélye mindig világosabb, vagy vörösebb, mint a test színe. Sötétebb oldalszalagja rendszerint csak a fiatalabb állatoknak van, de ez néha kifejlett példányokon is előfordul. Bőrráncai nagyok és hosszúkásak. Élőhelye változatos: réten, lápon, cserjésekben, erdőkben és kertekben is megtalálható, még nagyon savanyú talajokon is előfordul.
Középnagy csupaszcsiga, kinyújtózkodva 7-10 cm hosszú. Színezete hasonló az előző fajéhoz, de az oldalán gyakran egy sötét oldalsáv található, ami a köpenyen „líra alakban” összefolyik. A talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye az előbbi fajéval azonos.
Nagyon nagy, kinyújtózkodva 10-20 cm hosszú. Színe rendszerint a halvány-barnától a szürkéig terjed, két vagy három sötétebb hosszanti sávval az oldalán, ami némelykor foltokra szakadozott. Bőrredői meglehetősen kicsik, tapogatói egyöntetűen vörösbarnák. Talpa egyöntetűen fehéres, a test és a talp nyálkahártyája színtelen és nyúlós. Nagyon sok színváltozata ismert.
A csiga középnagy, hossza kinyújtózkodva 3-5, kivételesen 6 cm. A test színe a halvány krémszínűtől a palaszürkéig terjedhet, és rendszerint sötét foltokkal sűrűn mintázott (a foltnélküli egyszínű példányok könnyen összetéveszthetők a nálunk nagyon ritka D. agreste-vel). A talp halvány, az állat nyálkája színtelen vagy fehér. Élőhelye: mezőgazdasági területek, kertek és rétek. Sok növény jelentős kártevője. Hazánkban ez a leggyakoribb házatlancsiga faj.
A csiga hossza a kicsitől a közepesig terjed, kinyújtózkodva 3-4 cm. Színe az áttetsző világos krémszínűtől a sötétbarnáig változik, sötét foltok nélkül, de némelykor vékony, fehéres csík is található az oldalán. A köpeny hosszú, megközelítőleg fele a test hosszának, a légzőnyílás szegélye nem feltűnő. A talp halvány, sötétebb középső sávval, a test és a talp nyálkája vékony és színtelen. Rendszerint nyirkos helyeken, kertekben, parlagon és nedves útszéli árkokban fordul elő. Üvegházakban, fólia alatti termesztésnél a leggyakoribb és néhol tömegesen előforduló faj.
Spanyol csupaszcsiga - Arion lusitanicus (Mabille 1868)
spanyolcsiga,
Zalában "kágyinak" hívják
Az Ibériai-félszigetről származik, az
1990-es évek elejére északon elérte Skandináviát, keleten Ausztriát.
Színe a vöröstől a barnáig és feketéig
változhat.
A szúrós, büdös növényeken kívül minden
zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.
A spanyolcsiga leírása:
Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye: rét, láp, cserjés, erdő, kert.
Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a fekete ribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is.
Hatásos lehet a vízelvonó szerek – só, mész – használata. De a csiga besózása állatkínzás és környezetszennyezés.
Létezik biológiai fegyver is, az Indonéziában tojástermelésre kinevelt "indiai" futókacsa, ami megeszi a spanyolcsigát. Nyugat-Európában sok ilyen kacsát tartanak és bérbe adják a csiga elleni védekezésre.
Hazánkban honos természetes ellenségei a béka, a gyík, a fogoly, a fácán, a vakond, a sündisznó.
sörcsapda süni
Csigára futókacsát
Szabad Föld 2008. július 11.
Növényeit megeszik a meztelen spanyol csigák? Nincs más megoldás, indiai kacsát kell tartani a kertben. Országunk nyugati felében egy-egy kiadósabb eső után szinte minden lágy növényi részt megrágnak a spanyol csigák. Ezek a 12-15 centiméteres, leginkább éjszakai életmódot folytató, barnásvörös, házatlan csigák nemcsak rágásukkal okoznak komoly kárt, hanem nyálkájukkal és ürülékükkel is szennyezik növényeinket. Megpróbálhatjuk összegyűjteni, agyontaposni őket, de ennek nem lesz kézzel fogható eredménye. Vannak, akik az állatokat sóval, mésszel hintik be, az meg a talajnak nem tesz jót. Mivel a régebben csak az Ibériai-félszigeten ismert faj évtizedek óta szinte föltartóztathatatlanul terjed, a nyolcvanas évektől kezdve különféle csigaölő szereket hoztak forgalomba, ám ezek nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A csigakerítés sokba kerül, s megnehezíti a termelést. A leghatékonyabb és legjobb megoldásnak a biológiai védekezés mutatkozik, amikor is a meztelen csigák, vagy ahogy Zalában mondják, a kágyillók természetes ellenségeit elszaporítják. Ilyen például egy fonálféreg, mely a csiga szervezetébe kerülve élősködik, s végül a pusztulását okozza. A fogoly, a fácán, a cickányok, a varangyok és a sünök is vámszedői a csigáknak, de jelenlétük a fertőzött területeken nem csökkenti drasztikusan a csigaállományt. A legjobban bevált módszer az indiai futókacsák telepítése a csigák által elözönlött területre. Ezek a gyorsan növő, korán érő, különösen mozgékony, temperamentumos állatok, leginkább borosüvegre emlékeztető vékony testalkatukkal, már több mint kétezer évvel ezelőtt is léteztek. Egyebek közt arra tenyésztették ki őket, hogy a legelőkre, rizsföldekre kihajtva az ott elszaporodott rovarokat, csigákat megegyék. Ezek a récék hazánkba először az 1900-as évek elején kerültek, s felhasználták őket több kacsafajta tojáshozamának növelésére. Aztán a hazai állomány a második világháborúban elpusztult, és az indiai futókacsa csak a hetvenes években kezdett újra elterjedni mint hobbiállat. Mivel 6-8 tojóhoz egy gácsér elegendő, a feleslegessé vált hímek a konyhára kerülnek, ahol elkészítésük módja a többi kacsáéval megegyezik, bár íze inkább a vadkacsáéra emlékeztet. Repülni felnőtt korukra sem tanulnak meg, hiszen testfelépítésük ezt nem teszi lehetővé – tehát nem kell magas kerítést vonnunk köréjük. A futókacsa kedvenc tápláléka a spanyol csiga, melynek petéit is előszeretettel fogyasztja. Ebben leginkább – a madaraknál ritkán tapasztalható – jó szaglása van segítségére. Fontos, hogy mindig legyen előttük bőségesebb víz, ugyanis egy-egy jól megtermett csigát csak vízzel tudnak bekebelezni, anélkül meg is fulladhatnak tőle. Nyugat-Európában egyes cégek már kacsakölcsönzésre szakosodtak: a termelőknek bérleti díj fejében futókacsákat adnak, s amikor azok megtisztították a területet, visszakerülnek gazdáikhoz. Az indiai futókacsa nem csodaszer, de kétségtelenül a legolcsóbb, legkörnyezetkímélőbb módja annak, hogy megszabaduljunk a spanyol csigák inváziójától. Természetesen még biztosabb a hatás, ha több módszert kombinálunk.
Tóth Zsigmond
komano (2008-09-03 20:45:21)
Amit a szerző leírt az tökéletesen igaz. |
Fenti hozzászólásom támogatására néhány kép futókacsa állományunkról:
Jelenleg nincsenek eladó példányaim, de a tavaszi
kelésre (várhatóan március) előrendelést felveszek.
Az előjegyzett kacsák május végén, június elején
átvehetők.
Az előrendelés itt adható le, a szállítás
közelebbi idejéről érdeklődni május végén, illetve a megadott elérhetőségeken
akkor jelentkezem.
Elérhetőségeim:
e-mail
mbl.tel.: 20/913-80-28